Kedves látogatónk, kedves támogatónk!

A Kárpát-medencében 22 éve folyamatosan működő, évente több ezer embert személyesen megszólító mozgalmunk közösségépítő és kulturális céljainak megvalósítására az idén is kérjük, és köszönettel fogadjuk adójának 1%-át! Bővebben: www.halo.hu/1

Háló Egyesület - 18228452-1-43

Filmrészletek a Háló mozgalomról >>
A Háló Közösségi Központ rendezvényei képekben >>
Filmrészletek koncertjeinkről >>

Még több hír és hozzászólási lehetőség a Háló facebook oldalán!

a Háló Közösségi Műhelyének honlapja: www.kiskozosseg.hu
a kárpátaljai hálósok honlapja - www.halo-karpatalja.ucoz.hu
A miskolci Háló klubról

Úgy ötvenen gyűltünk össze. Öröm számomra, hogy én mutathattam be unokatestvéreimet Miskolcon, a Háló klub-estjén. A Telenkó-testvérek azonos gyökerekkel rendelkeznek, ma azonban meglehetősen különböző módon élik családos életüket.

Képek >>

„Miklóst (görögkatolikus áldozópap), az örökmozgó, szervező típust lelassította az Úr, – baleset miatt – tolókocsiban ül húsz éve. Jánost (fagottművész), aki a megtestesült nyugalom volt, felgyorsította hét fiúgyermek apjaként."– mondtam. Azonban mindketten megcáfoltak: Sárospatakon minden nap pörög az élet. Kedvesen illusztrálta Miklós és Irén fia, Tódor: pörgettyűvel játszott a hallgatóság lábánál... János pedig igen határozottan állította, hogy őt a nagycsalád egyáltalán nem zökkentette ki a nyugalmából, sőt! Ha nála is kiegyensúlyozottabb embert kéne megneveznie, az a felesége, Cili lenne. (Megjegyzem, ez a békés hangulat ragadós lehet, mert a gyermekeik is fegyelmezetten hallgatták végig egymást is, a felnőtteket is, ami manapság igen ritka.)

Egy ilyen másfél órás alkalomról más-más gondolattal térünk haza, de hogy mindannyiunk szívében marad valami, amit még sokáig forgathatunk magunkban, abban egész biztos vagyok. Aktuálisan nekem ezek:


János szerint nem szabad többet vagy mást várni a másiktól, mint amit ő adni tud.
Miklós ránk bízott két szópárt: adni-elfogadni, és engedni-elengedni.
Nem is olyan egyszerű mindig megtalálni a helyes utat, főleg nem az okos arányt!

A két feleség úgy beszélt magáról, mint akik „átlagon felüliek". Irénnek a baleset után azt mondták, 2% az esély arra, hogy együtt maradnak (csupán fél éves házasok voltak ekkor). Cili pedig hétgyerekes édesanyaként ugyancsak 2%-os kisebbségnek számít a mai Magyarországon.

Megerősítő példáink lehetnek ők arra, hogy érdemes árral szemben úszni. Ez komoly erőfeszítést igényel, dolgozni kell rajta. S közben az ember megérti: miért szentség a házasság. Milyen mélységei vannak a szeretetnek? Mire tanítanak a konfliktusok és a hiányok? Hogyan lehet a nehézség ajándék, s a gazdagság forrása?

Az erről való elmélkedését Irén idézettel (felszólítóval!) zárta: „Szeress addig, amikor már fáj!" (Teréz anya)

Köszönöm ezt az értékes estét!

Orosz Rita
 
Még nincs azonosítód?
Joomla oldal, készítette: Tel-e-universum Kft.