Lehet nem jutott el mindenkihez az a hír, hogy január második felében az orvosok Csíkban eldöntötték, hogy újraszámolják a bordáimat. Meg is tették, egy tusnádi sízés után, akarva - nem akarva elvitettem magamat elébük. A leltár rosszul jött ki. Bent tartottak 10 napot, amíg sikerült elmagyaráznom, hogy a többlet csak véletlenül alakult, semmi elrejtett szándék nem állt mögötte. Azóta eltelt még két hét és bizalommal várom azt az ellenőrzést, amikor rájönnek, hogy tévedtek és kiengednek a szobafogságból is.
Na, de hát tétlenül ülni, az vétek. Így családommal összeszedtük magunkat és elmentünk az erdélyi Háló farsangi báljába.

Mikor megérkeztünk, úgy gondoltam viccelnek velem. Tudniillik a bordatörés mámorító kihívása elviselni a köhögést, tüsszentést. Tehát amikor láttam, hogy hidegbe fogadnak és csak gyertyafénynél kell melegedni, azt gondoltam, hogy (ez is) Ottó vicceihez tartozik... Pár perc után, mégis rá kellett jönnöm, hogy Ottó nincs, villany nincs, fűtés nincs. De van Gaga Zsuzsa. Ez egy kicsit lazított a hangulatomon, hiszen a Harisnyás Pippi nyári öltözetet kitartóan viselve próbált hangulatot és lelket önteni a sok-sok érkező lélekbe.
Amint utólag kiderült, Ottó csak intézkedések között tudott imádkozni, segítséget kérve az Úrtól, így az Adminisztrátor szerepét is betölthette a Farsangi bálon.
Zsűrinek is nagy volt a teljesítménye. Számomra Ottó volt a csúcs, aki két farsangi szerepet is vállalt azon az éjszakán: Animus-Anima, Jing-Jang – ahogy tetszik.
Na, de a hálósok, nem adták fel egykönnyen. Generátort hozott, a régi Ferenc Laci barátunk és megint eszünkbe juttatta, hogy minden kincsnél néha jobb egy jó barát! Persze és egy generátor is...
Nem tudom hánykor, nem tudom, hogy, de elkezdődött a mulatság. Ha visszagondolok rá, akkor az jut eszembe, hogy annyi Istentől Áldásos arc futott végig a színpadon, a táncparkettán, hogy minden olyan volt, mint egy álom. A résztvevők mikor tapsoltak, mikor szerepeltek és a Marcell 3 és fél éves fiam elég zavarban lett volna, ha rákérdeztem volna, hogy most mi nézzük, szervezzük, vagy csak élvezzük pusztán ezt a bált. Családommal együtt, 3 órakor hajnalban (pedig max. 2 órára bátorkodtam kilépni a házból!) voltunk az első távozók és az úton elkönyveltük, a Szeret Lak mellett elhaladva, hogy életünk legjobb bálja volt!
Érdekes, hogy eddig ez az év erről szól. Ez a bál volt a második olyan halós program az idén, ami példátlan lett számunkra (érdekességből megemlítem még a szilveszteri hálós lelkigyakorlatos öt napot, amiben minden benne volt: sport, játék, mulatság, közösség, ima és lelkigyakorlat). Vajon így megy ez az év? Gazdaságilag kihívásokkal, de lelkiekben remekelve? Majd meglátjuk. Egy biztos! A hálós közösség, a hálósok barátai, szomszédjai, meghívottjai, tudnak valamit együtt nagyon jól csinálni. Mit? Hát hálózni... Énekelni, táncolni, szerepelni, imádkozni, stb. Egyszóval élni. És talán ez a legszebb hátra maradt érzés ez a bál után. Istenben bízva, közösségi barátokra támaszkodva élni életünket, szellemi gazdagságban, mindig megújuló lelkületben és együttérzésben. Végezetül csak még annyit toldanék hozzá, hogy hálát mondok az Úrnak (kiscsaládom nevében is), hogy adott nekünk egy ilyen csodálatos farsangi bált, ilyen sok kedves résztvevő barátot és felmérhetetlenül sok töltekezést.
UI. Köszönöm az Úrnak, hogy meghallgatta imáitokat. Amint értesültem, sokatok imái sokáig „zavarták" az Urat. Mint fukar zsidós lelkületű HGT-s tag, viszonzásul azt üzenem, hogy „Isten fizesse!". Majd elmondom legközelebb a viccet, mikor a zsidó bármit megígér, csak gyorsan rendeljen ki az Úr neki egy parkolóhelyet.

Peci (Balázs Penksza László)