Több mint egy éve nem találkozott a Székelyudvarhelyi hálós csapat, nem csoda hát, ha nagyon vártuk a december 12-re beharangozott alkalmat. Kicsit mindannyian ludasok vagyunk abban, hogy a havi rendszerességgel megszervezett együttlétek végére kiégtünk. Én azt mondanám, hogy valamennyi találkozónak megvolt az üzenete, Tófalvi Misi próbált lelket lehelni beléjük, csak mi álltunk passzívan hozzá, vártuk a készt, magára hagytuk. Ígyhát szövetkezett Nagy Enivel és most is egy meghitt est kerekedett ki a dologból.

Meghívták Göthér Gergely tisztelendőt – kora miatt furcsa lenne atyának szólítani –, aki személyes példáin keresztül vezetett rá, hogy miként mutatkozik meg kereszténységünk, hitünk, istenképünk, aventi várakozásunk és ezeket hogyan nyilvánítjuk ki mások előtt. Hogy miért éppen ő volt a meghívott? Ő kérdett rá mindannyiszor, ha Misivel találkozott: volt-e HÁLÓ, lesz-e HÁLÓ. Meglepetésként Eni meghívta Laci öccsét Szovátáról, aki Caritas alkalmazott, és feleségét, hogy hozzon egy kis életkedvet csapaterősítő, egymást jobban megismerő játékokkal. Aminek aztán az lett a vége, hogy a két kisebbik Szabó gyerek (5 meg 3 és fél évesek) is elmondta nagy komolyan a véleményét, hogy aszongya „szerintem az volt a legjobb....”. Tervezgettük, hogy kicsi HÁLÓ farsangi bál, miegymás, mi legyen a folytatás. Szóval, jöhettek az ötletekkel, bátorítsuk Enit és Misit!

Bálint Rózsika