A kolozsváriak szervezték meg a legutóbbi HGT-t a kolozsvári Szent Péter plébánián. A rövid bemutatkozás és közös ima után Szabó Álmos tanúságtételével folytatódott a program. Nagyszerű embert ismerhettünk meg Álmos személyében, aki egész pályafutását röviden ismertette, tanúságot téve arról, hogy milyen fontos, hogy következetesek, határozottak és emberséges vezetők legyünk. Sokat lehetett tanulni és az előadás jó kiindulópont volt a kérdésekhez, hozzászólásokhoz.

Röviden szó volt a fokolárés közösségi gazdaságról, majd az ebédszünet után – amikor a kolozsvári kollégáink vendégszeretetének köszönhetően ettünk, ittunk, jól laktunk – Pál atya köszöntötte az egybegyűlteket és kicsit reflektált az előadásra, valamint a „nem könnyű, de sok elégtétellel" járó szociális tevékenységeiket is bemutatta.
Ezek után már nem sok idő maradt, így Ernő csak ízelítőt nyújtott a legutóbbi gyönyörű világkörüli útjáról. Új Zélandban készült fotóit bemutatta, ravaszul csak annyit, hogy következőkor is éhesek legyünk a felvételek megtekintésére.
Ezt követte a szentmise a templomban. Érzékeny búcsút vettünk és még Pecit is hazamenekítettük, aki az izlandi hamu következtében németországi száműzetéséből kalandosan és sikeresen menekült Kolozsvárra, bár a HGT-re nem ért el.
Köszönet Bíró Ernőnek és a kolozsvári csapatnak. Csak így tovább! Találkozzatok minél többször és erősödjetek az Úrban!

Péterfi Attila